Vagyok a magamat újra felfedező, ÚJ utakon járó NŐ, ÉDESANYA.

Az önismereti utamon a megakadt és mozdulni nem akaró élethelyzeteim indítottak el.
Messziről közelítettem, aztán egyre közelebb és közelebb jöttem saját magamhoz és a fájdalomba rekedt énrészeimhez. Közben rájöttem, hogy ÁRNYÉKMUNKA nélkül nem lehet TARTÓS, VALÓS változást elérni.

Hiszem, hogy mindannyiunkban ott él a vágy a teljességre, a könnyedségre, a szabad létezésre. Az én utam erről szól — a saját békjóim felismeréséről és felszabadításáról, újra és újra. Tapasztalom, hogy annyira tudok katalizátora lenni mások életében, amennyire magamban megengedem a változást és a gyógyulást. Így ez lett valamilyen szinten a szenvedélyem. Ennél izgalmasabb utazáson még nem vettem részt.

A folyamatok során megélt tapasztalások egyre több felszabadulást hoztak az életem minden területén. Tágabb lett a nézőpontom, sokkal elfogadóbbá váltam. Már nem akarok mindent is irányítani, hanem sokkal inkább az lett a működésem, hogy nézem, ha lépek egyet, arra milyen válasz jön a külvilágból: támogató, elutasító, a kapuk nyílnak, vagy bezárulnak? Így van egy folyamatos áramlás és szemlélődés.
Sokkal rugalmasabb lettem és empatikusabb. Kevesebb a nyomógombom.
Tisztább az érzetem belül.